Öcsémék karácsonyi ajándékai

Öcsém tavaly tavasszal költözött be új, különjáratú kis lakrészébe nagyiéknál. Én nagyon örülök neki, hogy így történt, mivel nagyszüleim nincsenek egyedül, Zoli tud segíteni mindenben, ha a szükség úgy hozza. Nem utolsó sorban pedig vigyáz a "makutyikra", ahogy viccesen szoktuk őket mi és és saját maguk önmagukat is emlegetni.

Szóval már a költözése idején azon törtem a fejem, mit lehetne készíteni számára, ami illeszkedne a lakás hangulatához. A nyár folyamán sikerült is rátalálnom a megfelelő képre, és ősszel már neki is kezdtem a hímzésnek, nehogy karácsonyra még csak félkész állapotban legyen. A kép készen is lett, sikerül saját kezűleg bekereteznem.


Csakhogy időközben eszembe jutott, hogy Nellinek, Zoli barátnőjének is kellene valamit készítenem. Kiválasztottam egy szép tulipántos mintát könyvjelzőnek és nagy bátran nekifogtam. Sajnos ezzel a munkával csak félig lettem készen karácsonyig. :-) Hiába, aki túl sokat akar egyszerre hímezni, az így jár...

Mostanra már befejeztem ezt a munkámat is, így kicsit megkésve, de végül is oda tudtam adni Nellinek utókarácsonyi ajándék gyanánt.

Keretezve így néz ki:

Ez pedig a könyvjelző:

Könyvjelzők

Sikerült majdnem mindenkinek saját készítésű ajándékkal kedveskednem karácsonyra, bár van, ami csak félig készült el és van olyan is, ami csak a fejemben. :-) Eddig minden karácsony előtt későn jött az ihlet, sokat-sokat gondolkodtam, mit is kellene készítenem szeretteimnek. Mindenkinek igyekszem a legtesthezálóbb dolgot, mintát kiválasztani, hogy igazán személyes ajándékkal tudjak kedveskedni.

Idén elhatároztam, hogy nemcsak családomat örvendeztetem meg, hanem meglepem munkatársaimat is. Régen, amikor még sokkal többen voltunk, kihúztuk egymás nevét egy kalapból és így rendeztünk egy nagy, közös ajándékozást a karácsony előtti utolsó munkanapon. Mióta csak négyen vagyunk kiveszett ez a szokás, én viszont mindenképpen szerettem volna meglepetést okozni a fiúknak, megörvendeztetni őket egy-egy apró ajándékkal.



Hogy egyforma is legyen, meg nem is, mindegyikőjük könyvjelzőt kapott. Józsi, aki imád túrázni egy hátizsákos, hegyek között vándorló turistát megörökítő könyvjelzővel lett gazdagabb. Gerinek egyszerű volt a minta ötletének kiválasztása, annál nehezebb a megfelelő minta fellelése! Mivel nagyon szereti a kardokat, amikből legszívesebben egész szobányit megtöltene, rögtön egy kard motívumot gondoltam ki neki. Két hosszú hónap keresgélése után találtam meg a megfelelő mintát, már majdnem feladtam. Megérte a fáradságot! Tibinek is adta magát a mintatéma, hiszen kollegám egyben író is, így egy szép tollat ábrázoló könyvjelzőt álmodtam meg neki.

Ajándékaim hatása "frenetikus" volt. Szegény fiúk, először is megtöbbentek, hogy jaj, ők nem készültek. Mindőjüket meg kellett nyugtatnom, hogy ez csak egy kis apróság, és nekem bőven elég, ha tetszik amit kapnak. Aztán amikor meglátták a könyvjelzőket, akkor jött a nagy hű meg há..., álmélkodás, örömködés. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen örömet tudtam nekik szerezni, és ezt az örömöt nem tudja pótolni semmilyen ajándék sem!

A tigrises kép következő állomásai

Időnkét készítettünk Lacival képeket a tigrises munkámról, megörökítve ezzel egy-egy pillanatot a "nagy mű" elkészültének menetében.

Íme:

A következő képen már látszik a fő motívuma, a tigrismama.

Tigrises kép első fázis

Beleszerettem egy négy-tagú sorozatba. Eredetileg szavanna hangulatot árasztó mintákat kerestem, mert az volt a tervem, hogy leednő lakásunkba készítek egy díszpárna sorozatot elefántos, zebrás, zsiráfos egymással is harmonizáló mintákkal.

A sors máshogy akarta: díszpárnának való mintákat nem találtam, viszont ráakadtam erre a sorozatra. Három tagja afrikai állatokat ábrázol (zebra, zsiráf és elefánt) a negyedik pedig egy ázsiai nagymacskát, a tigrist.

Annak pedig, hogy miért pont a tigrissel kezdtem, igen egyszerű oka van. A neten böngészve akadtam rá egy aukciós oldalon igen kedvező áron, rögtön meg is vettem. Alig vártam, hogy megérkezzen, és én végre nekikezdjek a nagy műnek. Akkor még úgy gondoltam, hogy párna lesz belőle, de ahogy haladtam a munkában és egyre jobban kirajzolódott a minta, rájöttem, hogy vétek lenne egy egyszerű díszpárnát készíteni belőle. Így ha elkészült jöhet a keretezés és díszítheti a lakást.

Szeretném mind a négy képet elkészíteni és arra gondoltam, hogy a nappali falát díszítem majd vele. Persze most még nappalink sincs, így majd meglátjuk, illik-e egyáltalán a majdani nappalink hangulatához képsorozatom. :-)

Következzen hát a nagy mű első fázisa:

Beköszöntő

Kedves Látogató!

Üdvözöllek blogomban, ahol szeretném bemutatni készülő és már elkészült munkáimat.

A kézimunka számomra egyrészről tartalmas kikapcsolódást jelent egy-egy rohanó munkanap után, másrészről pedig az alkotás örömét nyújtja. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Segít megnyugtatni a felborzolt idegeket, fejleszti fantáziánkat, kézügyességünket és problémamegoldó képességünket is!

Már az idejét sem tudom, mikor vettem először varrótűt a kezembe. Édesanyám és nagyanyám is hímzett, így természetes dolognak tekintettem a varrótű és a kötőtű forgatását. Első munkáim laposhímzéssel készültek, képzelhetitek....Megtanultam kötni is, bár itt is eleinte úgy kellett levágni a szemeket a tűről, mivel azt hittem, akkor lesz szép a munka, ha jól meghúzom a fonalat.
Idővel egyre ügyesebb lettem, készítettem faliképet, terítőket, könyvjelzőket, pulóvert, mellényt.

Most hogy vége a nagy karácsonyi ajándékozásnak, az eddig félbehagyott munkákat szeretném befejezni. Ajándékként kaptam egy cicás párnakészletet, persze rögtön el kellett kezdenem hímezni azt is.

Távlati tervként kitűztem magam elé egy varrógép beszerzését, illetve a szabás-varrás tudományának elsajátítását. Nagyon tetszik a patchwork technika is, csodaszép dolgokat lehet ilyen módszerrel készíteni.

A tervem az, hogy készülő és már elkészült műveimet is felteszem ide, bemutatom a nagyközönségnek.

Jó nézelődést kívánok, egyben várom visszajelzéseiteket!