Könyvjelzők

Sikerült majdnem mindenkinek saját készítésű ajándékkal kedveskednem karácsonyra, bár van, ami csak félig készült el és van olyan is, ami csak a fejemben. :-) Eddig minden karácsony előtt későn jött az ihlet, sokat-sokat gondolkodtam, mit is kellene készítenem szeretteimnek. Mindenkinek igyekszem a legtesthezálóbb dolgot, mintát kiválasztani, hogy igazán személyes ajándékkal tudjak kedveskedni.

Idén elhatároztam, hogy nemcsak családomat örvendeztetem meg, hanem meglepem munkatársaimat is. Régen, amikor még sokkal többen voltunk, kihúztuk egymás nevét egy kalapból és így rendeztünk egy nagy, közös ajándékozást a karácsony előtti utolsó munkanapon. Mióta csak négyen vagyunk kiveszett ez a szokás, én viszont mindenképpen szerettem volna meglepetést okozni a fiúknak, megörvendeztetni őket egy-egy apró ajándékkal.



Hogy egyforma is legyen, meg nem is, mindegyikőjük könyvjelzőt kapott. Józsi, aki imád túrázni egy hátizsákos, hegyek között vándorló turistát megörökítő könyvjelzővel lett gazdagabb. Gerinek egyszerű volt a minta ötletének kiválasztása, annál nehezebb a megfelelő minta fellelése! Mivel nagyon szereti a kardokat, amikből legszívesebben egész szobányit megtöltene, rögtön egy kard motívumot gondoltam ki neki. Két hosszú hónap keresgélése után találtam meg a megfelelő mintát, már majdnem feladtam. Megérte a fáradságot! Tibinek is adta magát a mintatéma, hiszen kollegám egyben író is, így egy szép tollat ábrázoló könyvjelzőt álmodtam meg neki.

Ajándékaim hatása "frenetikus" volt. Szegény fiúk, először is megtöbbentek, hogy jaj, ők nem készültek. Mindőjüket meg kellett nyugtatnom, hogy ez csak egy kis apróság, és nekem bőven elég, ha tetszik amit kapnak. Aztán amikor meglátták a könyvjelzőket, akkor jött a nagy hű meg há..., álmélkodás, örömködés. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen örömet tudtam nekik szerezni, és ezt az örömöt nem tudja pótolni semmilyen ajándék sem!